Híd a Heisui folyón


Shaxi régi hídja a Keleti Kapunál ível át a Heisui folyón. A város még nem létezett, amikor a híd már állt. Ezen haladt át a tea és ló útja délről, az Erhai-tó felől a Hengduan-hegység völgyein át a tibeti hágók felé. Elődje minden bizonnyal már a 8. században megépült, amikor a Tang-dinasztia megkezdte a yünnani tea szállítását Tibetbe, lovakért cserében. Mai formájában, kőből a mongol Yuan-dinasztia alatt, a 13. században jött létre sok ezer társával együtt, amelyek a mongol birodalmat voltak hivatva egyben tartani. Marco Polo is áthaladt rajta. Amikor aztán a Ming-dinasztia az 1390-es években hosszú harcok után elfoglalta a mongolok utolsó védőbástyáját, Yünnant, ők központi kolostoralapítások révén igyekeztek megerősíteni a birodalom kohézióját. A jobb parti hídfőnél, csupán akkora távolságra, hogy a áradáskor se öntse el a folyó, 1415-ben épült a buddhista Xingjiao templom és kolostor. Hamarosan a Shaxi-völgy hetipiaca is ide, a kolostor spirituális és katonai védelmébe költözött át a völgy közepéről, az Aofeng-dombról. A templom előtt kialakult a piactér, a piactér körül pedig Shaxi óvárosa, a tea és ló útjának máig legépebben megmaradt állomása.

A híd, amely látta felépülni a várost, ma is arisztokratikus távolságot tart a kései jövevénytől. Kétszáz lépésnyire áll a város Keleti Kapujától, s hídfőjénél saját taoista szentélye van, ahol az utazók, mielőtt a hídra léptek volna, a sikeres visszatérésért fohászkodtak. Még a híd innenső oldali karfáján lévő két kopott kőoroszlán előtt is füstölőt gyújtottak, ahogy máig is teszik. Pedig a karavánok ideje elmúlt. Az utolsó az 1940-es években indult útnak, mielőtt Yünnanban is leáldozott volna a régi világnak. A hídra vezető úton kis falat emeltek, se lóval, se szekérrel nem lehet átkelni rajta, csak gyalog. Csupán éjszakánként, amikor a híd álmodik, hallani olykor patadobogást és rézcsengők hangját.


Lovas karaván Shaxiban. Lloyd Dunn felvétele, 2017 február