Rózsaszínű levelek 4


[1914. nov. 18.]
A feladó neve: Timo Károly I. honv. gy.e.
A feladó czime: III. pótszázad II. szakasz Budapest

Czím: Szépreményű Zajác Antónia úrhölgynek
III. Kiskorona utca 52.
Budapest



Kedves Jankám!
Tudatom hogy most már volna kimenő töbször esténként, de nem tudom felhasználni mert csak 6-9ig szabad kimeni, tehát nem ér semmit. Vasárnap haza jövök valószínűleg ha eset valami közbe jönne, amit nem lehet tudni, akkor ha 4 oráig nem leszek otthon, te jöjj be. Most már néked is több az időd, hogy a mamád otthon van. Hogy van a mamád, remélhetőleg te is jól érzed magad. Én nagyon meg vagyok fázva, de ez semmi. Most pedig megyek játszani. Tisztelem az öregeket.
Szervusz Sok p….t küld a te
tü…kód.



Előző levelek (térképen szürkével jelölve):

Budapest, 1914. október 27.
Debrecen, 1914. szeptember 25.
Szerencs, 1914. augusztus 28.
[Három hét alatt a rumlis viszonyok valamennyire elrendeződtek, de a folytonosan áhított kimenő – hisz háború van –, leginkább kimarad. A kimenőre adott idő kereken mondva nem ért semmit. Csak annyit tett lehetővé, hogy oda- és visszavillamosozzon. Hiába a bakáknak ingyenes utazás, az átszállás nélküli járat, mire az Üllői úti Ferencz József laktanyánál elérte a 9-es vonalát, amely végigcsörömpölt az Üllői úton, a Ferencz József hídon átmenve feldöcögött a Duna mentén Óbudára, szinte fordulhatott vissza.

A levélből kiérződik a kimenők elmaradása miatti bizonytalanság és aggodalom a saját szülők és a címzett mamájának az egészsége felett.

Mit takarhat az utolsó, rejtélyes kipontozás? Képzeletünkre van bízva. A búcsúszavak láttán a szemérmes olvasó leginkább lesütött szemmel elfordul.]


Következő levél: 1914. november 27.

Nincsenek megjegyzések: