Talált hadsereg


Az osztrák-magyar hadseregnek a Bibliothèque Nationale-ban őrzött fotóalbumát 1914-ben tették közzé Párizsban. Mindössze tizenkilenc nagy méretű fotót tartalmaz (érdemes alább rákattintani mindegyikre a részletekért), s nem is a legkiválóbb fotósoktól, hanem szemmel láthatólag szerényebb képességű hadifényképészektől. Beállításaik sem azok a drámai kompozíciók, amelyek hamarosan képeslapokon, újságokban és a Nagy Háború Írásban és Képben típusú kiadványokban elárasztják majd a hátország olvasóközönségét, hanem inkább idilli csoport- és életképek, távol minden háborús fenyegetéstől. Az utolsó éveit élő Monarchia hadseregének az a békés, fáradt ragyogása tükröződik rajtuk, amelyet Joseph Roth, e hadsereg egykori katonája olyan nosztalgikusan fest le majd a Radetzky-indulóban. Nincs most kéznél a kötet, hogy idézetet merítsek belőle, de úgyis az egészet érdemes végigolvasni a teljes kép kedvéért.

A kötet képlistája nem adja meg, hol készültek a felvételek: ez valószínűleg katonai titok is volt. Az első kép azért talán beazonosítható: a 28. számú hadkiegészítő parancsnokság a cseh Elektronická encyklopedie historie szerint Píseken volt. A Google-térképen a város központja már bejárható: próbáltam beazonosítani az épületet, de egyelőre még nem sikerült.

1. Egy hadkiegészítő parancsnokság kapuja


Időközben Két Sheng – aki az osztrák-magyar tüzérek szentföldi szereplése (itt meg itt) kapcsán jócskán beleásta magát a Monarchia hadseregének szervezeti felépítésébe – kiderítette, hogy mivel a Landwehr és a K.u.K. hadsereg számozása párhuzamosan futott egymással, a fenti 28. számú kiegészítő parancsnokság nem Píseken volt (az a Landwehré), hanem Prágában, a Malá Stranán, a Pod Bruskou utcában, amelyet azért neveztek így, mert a föld alá kényszerített Bruska patak fölött vezetett.

Nagyobb térképre váltás

A kaszárnya (piros ponttal jelölve) az 1885-ös Hurtig-térképen

A kaszárnya elődjét – írja az „Üdvözöljük a régi Prágában!” blog – nem sokkal 1683 után emelték Prága első osztrák laktanyájaként. 1763-ban bontották le, hogy helyet adjon az A. Haffenecker és J. Jäger katonai építészek által tervezett, és 1779-ben befejezett parancsnokságnak, a 28. számú Humbertův (azaz Umberto olasz királyról elnevezett) ezred számára, amelyet a népnyelv csak „Pražské děti”, prágai gyerekek néven emlegetett, lévén, hogy a katonák többsége helyi jó családokból származott. Az ezredet 1915-ben oszlatta fel Ferenc József, miután a katonák egy része az orosz fronton átállt az ellenséghez: de erről majd az oroszországi cseh légióról tervezett bejegyzésben írunk részletesebben. A kaszárnyát valószínűleg 1922-ben bontották le, s ma a prágai villamosok transzformátorháza áll a helyén. Emlékét egyfelől az egykori sarkán a Bruskáról induló „U Bruských kasáren”, azaz a Bruska-kaszárnyáról elnevezett utca őrzi, másfelől pedig, utcánál maradandóbban, a Monarchia legprágaibb katonájának históriája:

„Ha volna itt egy kis tiszta diópálinka – sóhajtott a tábori lelkész –, az rendbe hozná a gyomromat. Olyat gondolok, amilyen Šnábl kapitány úrnak van a Bruskában. … Kérdezze meg Šnábl kapitánytól, hogy hol vásárolja azt a diópálinkát, és hozzon belőle két üveggel.”

(Jaroslav Hašek: Švejk: Egy derék katona kalandjai a világháborúban)





A prágai intermezzó után lássuk az album további tizennyolc képét.


4. Őrjárat pihenőn


19. Szarajevói tűzoltó

13 megjegyzés:

Tamas DEAK írta...

http://www.studiolum.com/wang/hu/armee-austro-hongroise-1914/2/02.jpg

Az egysoros kabátban levők lehet hogy horvátok. Persze otthon nemtom hol van az újság, amiben hasonlóak voltak fotózva ...

M. Fehérvári Judit írta...

Szenzációsak ezek a képek!

Névtelen írta...

Nagyon jók a képek.
Maga a békebeliség van itt bemutatva katonákkal.
Mintha 1914-ben ezekkel a lépekkel toborozni akarnának.
Ugyanazt sugallják, mint a Toborzó népdal (+Kodály):
"..gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki....."

Liang Sheng írta...

Az első kép nem Píseken, hanem Prágában készült. A kavarodás oka az, hogy a Landwehrnek és a k.u.k. közös hadseregének kiegészítő körzetei két, egymástól független sorszámrendszer alatt futottak. Míg a Landwehr 28. kiegészítő parancsnoksága valóban Píseken volt, a k.u.k. közös hadseregének 28. kiegészítő körzete Prága alá tartozott. A kép ez utóbbinak a kaszárnyáját mutatja az ulice Pod Bruskou 132. szám alatt. A kaszárnya ma már nem létezik, valamikor a huszas-harmincas években - egyik honlap erre 1922-es, másik 1930-as dátumot hoz - lerombolták. További információk és képek itt láthatók - különösen az 55. képen ismerhető fel jól a kaszárnya homlokzata és kapuja -, valamint itt is. A "Bruska" a világirodalmba az itt szolgáló Šnábl kapitány úr kiváló diópálinkája révén került bele.

Kinga írta...

Nemrég láttam a londoni Royal Air Force Museum pikinikasztalai mögötti falon az első világháború légierős tisztjeinek portéit életrajzzal, méghozzá mindkét oldalról.

Az osztrák-magyar és a német tisztek csupa "von Valaki", átható tekintettel, nagyon egyenes, de mégsem ilyen feszes tartással, sokkal nagyvilágiasabban. (Nem tudtam, hogy ilyen széles skálában lehet vigyázzban állni.)
Csak egy icipicit későbbiek azok a képek emezeknél, mégis fényévnyi a távolság közöttük.

Sajnos nem találtam meg a portrékat a neten, de itt vannak a RAF Museum flickr-re töltött albumai, ha valakit érdekelnek: http://www.flickr.com/photos/royalairforcemuseum/

Névtelen írta...

Kinga: A "nagyvilágias" tartásra némi magyarázatul szolgálhat, hogy az akkor még igen újnak mondható fegyvernem, a légierő pilótái általában kalandvágyó ifjak voltak. Végül is az első világháború néhány éve alatt váltak a gépek életveszélyes repülő drótakadályokból cikázó, gyilkos vadászrepülőkké... A légiharc, egészen az ötvenes évekig, az ember ember elleni párbaj ősi, hősies toposzát testesítette meg, noha a valóság nem volt mindig ilyen tiszta... Jellemző, hogy az első világháború kezdetén a repülőket, mint új fegyvernemet, több hadseregben is a lovassághoz osztották be, részben a lovagi párbaj megidézésének köszönhetően. Ez magyarázatul szolgálhat a sok "von"-ra is, hiszen a lovasság inkább a felsőbb társadalmi osztályok számára volt nyitott...

Üdv / Pirx pilóta

Studiolum írta...

te Pirx, te. Itt cikázol fel-alá, kis bombákat helyezel el. Nem írnád meg inkább mindezt egy felelőtlen posztban?

Névtelen írta...

Tudod, kedves Studiolum, egy barátom mondta, hogy a széles érdeklődési kör jutalma a színes élet, büntetése a biztos középszerűség... engem pedig csúnyán megbüntetett az élet, amiért mindenbe beleütöm az orrom...:)

Azért zseniális a blogotok, mert annyi minden, egymástól látszólag távol eső dologról szól, mégis van bennük valami közös, ami miatt szinte bármelyik bejegyzésre tévedek, muszáj végigolvasni...

Írni viszont, no igen, tényleg csak egy "felelőtlen" posztot tudnék. Annyi megkezdett "projektem" van, csak épp egyet be kéne már fejezni, ilyen alapos munkák mellé nem lehet csak úgy valami se füle-se farka félkész, összecsapott szösszenettel kandidálni...

Ez is parkolópályára került már mióta...:
http://late-modern.blogspot.hu/

Azért köszönöm a felhívást, lehet, hogy összeszedem a bátorságom, és elküldök nektek egy anyagot, amit már régóta szeretnék formába önteni, és talán nem lenne idegen a Wang folyótól sem...

Üdvözlettel / Pirx pilóta

Bálint Ferenc írta...

Köszi hogy feltettétek a képeket, nagyon jók!

Az egyenruhák, fegyverek és kitüntetések alapján viszont én azt mondom hogy ezek a felvételek kb. 10 évvel korábban készülhettek.

Studiolum írta...

Lehetséges, már csak azért is, mert 1914-ben valószínűleg kevéssé juthattak hozzá franciák osztrák-magyar hadifotókhoz. Pontosan mi utal rá, hogy korábbiak?

Bálint Ferenc írta...

Szinte minden :)

Pl. a Ferenc József 60 éves uralkodói jubileumára kiadott kereszt, aminek elég jellegzetes formája van senkin se látható, pedig tömegkitüntetés volt. Az 50. éves Jubileumi Érmet minta némelyik tiszt viselné, de az lehet más kitüntetés is.

A puskák zöme még az egylövetű Werndl típus, ami ugyan szolgált az I. vh-ban is, de csak másodvonalbeli alakulatoknál.

A gyalogosokon még sötétkék ruházat van és nem csukaszürke.

A kulacsok még az 1869-es típusúak (üvegpalack bádog burkolattal), az 1888-as bádogkulacsot egyik katonán se látom.

Mindent összevetve nem is tíz évvel korábbra, hanem inkább az 1890-es évekre tenném a képek keletkezését.

Továbbá pontosítanék a képaláírásokon: a 17. kép nem vasúti hanem vonatcsapatbeli/tréncsapatbeli tisztek

a 9. és 10. kép nem hegyivadászok, csak simán vadászok

a 14. kép pedig vártüzérek

Tamas DEAK írta...

Az orosz album 1892-es, ez nagymértékben alátámasztja Miles-t ...

Tamas DEAK írta...

... és a talált hadsereg katonáihoz nevek, én is felfedeztem pár rokonomat.