GPS

„Én elég régóta, kb. 2800 éve gyűjtök kőtáblákat. Mondhatni a hobbim. Amikor felbukkantak az első olcsó papirusztekercsek, csak legyintettem, hogy az nem igazán maradandó, sosem fog helyettesíteni egy ilyen 1-200 év alatt elporló izé egy jó kis masszív kőtáblát. Annak nincs súlya, textúrája, kevés benne az anyag. Utána egy ideig nem követtem a fejlődést, és egyszer csak azt vettem észre, hogy pl. a Biblia már ki se jött kőtáblára, pedig a 10 parancsolat még úgy volt elérhető (korlátozott ideig), meg Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblái is nagy sikert arattak. Azóta csak a nagy csend van és egyik kiadó se jelentet meg semmit kőtáblára, mert az a pernahajder kalóz Guttenberg teljesen eltérített mindenkit. Pedig a víz szalad, a kő marad.”


A térképek megszállottja vagyok. Kicsi korom óta gyűjtöm őket minden nyelven, minden kiadásban, minden méretarányban, minden olyan helyről, amelyre több-kevesebb valószínűséggel szeretnék még eljutni ebben az életben, ami az örök jég honától és a nagy sivatagoktól eltekintve nagyjából lefedi a földgolyót.


Évek óta utazom olyan társaságban, amely GPS-t használ, de én biztos, ami biztos, mindig magammal hozom a térképeimet. És sosem hiába. A legutóbbi lembergi túrán történt meg, hogy elképesztő módon Ungvártól Lvivig és Tarnopoltól Ivano-Frankivszkig én, az idegenvezető voltam az egyetlen ember a buszon, akinél Ukrajna-térkép és várostérképek voltak, beleértve a buszsofőröket. „Uram, az ellenkező irányba indult el”, figyelmeztettem a Łyczakówski temetőnél. „Az nem lehet, hát a GPS ezt mutatja!” A GPS a fatemplom-skanzennél busszal járható utat mutatott ott, ahol már régen beépített utcasor volt, főútvonalat ott, ahol egyirányú utca volt szemben. Térkép segítségével, helyiek faggatásával helyi nyelven, az egyirányú út határozott ideiglenes egyszemélyi lezárásával azonban minden megoldható volt. Egyetlen estére szakadtam el csupán a csoporttól, hogy sörözzek egyet a barátaimmal: előbb értünk a szállodába, mint az autóbusz, mert a sofőr a járt útnak fittyet hányva a GPS-re támaszkodott, s végül csak úgy ért célba, hogy amikor már nagyjából Lwów közigazgatási határain kívül jártak, végül Andrea a józan észre hallgatva fogott egy taxit, aki elvezette őket a szállodába.


Lemberg után azonban váratlan dolog történt. Bumbó, aki a Telekom kőbányai árbockosarából fürkészi az éter hullámait, egy GPS-szel szponzorálta meg közép-kelet-európai örökségtúránkat. A Hegyaljától Nowy Sączig vezető borút feltérképezése ilyenformán a modern technológia tesztje is volt. És micsoda teszt! A GPS olyan hegyi utakon vitt át minket biztonsággal az éjjeli Varannó-Bártfa hegyvidéken, amelyre nappal se mertünk volna rákanyarodni, miközben fényes nappal nekivitt a betonfalnak Zólyom belvárosában, és tíz kilométeres kitérőt tetetett velünk a Besztercebánya-Ipolyság főútvonalon, amelyet egyébként úgy ismerünk, mint a tenyerünket, s csak azért követtük a GPS utasításait, hogy lássuk, meddig terjed a tényekkel dacoló autonómiája.


Konklúziónkat, miszerint továbbra is a legjobb a papíralapú térképekkel kitölteni a GPS kvázi-tévedhetetlenségének lacunáit, csak megerősíti a modern GPS-technika első előfordulásának bizonyítéka – 1932-ből. A készüléket a Touring Club Italiano fejlesztette ki, amely mindig is a legjobb volt az olasz úthálózat dokumentálásában, regionális útkönyvei máig felülmúlják a legjobb német bédekkereket. A készülék természetesen még nem műhold alapján működött, hanem a megfelelő papírtekercset kellett belehelyezni, s ez az autó sebességével összhangban forogva mutatta a hozzávetőleges helyzetet és útirányt.



A bejegyzés angol változatának megjelenése után Giacomo Ponzetto hívta fel rá figyelmünket, hogy az ebayen éppen most kapható az ős-GPS egy korabeli hirdetése („1950 körül” megjelöléssel, de mivel azévi újdonságként hirdeti a készüléket, ezért inkább 1930-as évek eleji lesz, amire tipográfiája is utal).


La Fiera Campionaria di Milano ha visto quest’anno il trionfo di una manifestazione della genialità e della intelligenza italiana!
Tecnici, amatori, sportmans [sic!] hanno tutti lealmente riconosciuto e vantato la praticità e l’utilità dell’
„Iter-Auto”
elegante e pratico indicatore stradale che ogni automobilista sentirà la necessità di applicare con rapida e semplice operazione al cruscotto della propria macchina!!!

Automobilisti, l’Iter-Auto è il vostro Santo Protettore in terra che vi guiderà per mano nei vostri viaggi mostrandovi con esattezza impeccabile, a mezzo di una cartina-itinerario svolgentesi in perfetto sincronismo con la marcia del vostro automobile, la via da percorrere nonchè tutti quei dati e quelle indicazioni pratiche di continua necessità come:

Bivi – Ponti – Cunette – Passaggi a livello – Svolte pericolose – Rifornimenti – Soccorsi – Garages – Alberghi ecc.

consigliando in tempo utile (circa 3 km. prima) il conducente al necessario rallentamento dinanzi al pericolo.

Non più fermate per scrutare tabelle spesso illeggibili o consultare carte incomode e sovente indecifrabili al profano.
Non più panne per mancanza di carburante.
A Milánói Bemutató Vásáron ebben az évben hatalmas győzelmet aratott az olasz zsenialitás és itelligencia szülötte!
Technikusok, amatőrök, sportemberek egyaránt őszintén elismerték és dicsérték az
„Iter-Auto”
e kézreálló és elegáns útvonal-kijelző gyakorlatiasságát és hasznosságát, amelyet minden úrvezető szükségesnek fog tartani gyors és egyszerű módon felszerelnie saját autója műszerfalára!!!

Sofőrök! Az Iter-Auto az Önök Védőszentje idelent, aki kézen fogva vezeti Önöket, s tévedhetetlen pontossággal mutatja, az autó sebességével tökéletes szinkronban forgó útvonal-térkép segítségével, a megteendő utat, nemkülönben mindazon állandóan szükséges gyakorlati tudnivalókat és adatokat, mint:

Útelágazások – Hidak – Bukkanók – Vasúti átjárók – Veszélyes kanyarok – Benzinkutak – Elsősegély-helyek – Autószerelők – Szállodák, stb.

kellő időben (kb. 3 km-rel előre) figyelmeztetve a vezetőt a lassítás szükségességére a veszélyes helyek előtt.

Nem kell többet megállni gyakran olvashatatlan útjelzőtáblákat betűzgetni vagy kényelmetlen és a laikusok számára gyakran olvashatatlan térképeket böngészni!
Nincs több leállás üzemanyag-hiány miatt!


A készülékhez való tekercseket sajnos nem találtunk sehol, de a feelinget pótolhatjuk azzal az 1927-es brit karóra-GPS-szel, amelybe számos regionális tekercs is beszerezhető mindmáig árveréseken. Ennek egyetlen hátránya volt, hogy a vezetőnek kellett időről időre továbbtekernie a papírszalagot.





Hogy a technológia miért nem fejlődött tovább és jutott diadalra Európa-szerte, csak találgatni tudjuk. Az biztos, hogy elterjedéséhez nélkülözhetetlen lett volna az úthálózat melletti kommunikációs rendszer fejlesztése, hogy bármely ponton, ahol az úrvezető hirtelen útirányt váltott volna, kaphatóak legyenek a megfelelő irányú tekercsek, s ebben az olasz szervezés még Mussolini idején is elmaradt a német szervezettség mögött, hogy a későbbiekről ne is beszéljünk. Az is valószínű, hogy az átfogó olasz elme nagyobb geográfiai áttekintést kívánt, mint amit a méterről méterre araszoló ős-GPS nyújtani tudott, s ebből fakadtak végül a 60-as évek elejétől a felülmúlhatatlan Atlante Stradale d’Italia atlaszai. Amelyek az arany középút elve alapján ugyanazt bizonyítják, amivel a posztot kezdtem: hogy mennyire nélkülözhetetlenek, még a GPS korában is, a pontos, jó, és szépen megrajzolt térképek. Amelyeknek, ha még nem mondtam volna, megszállottja vagyok.


7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Elfelejtetted a mottó forrását!!! :-)
(ha már idézőjelek között szerepel!)

Studiolum írta...

hálás lennék, ha megmondanád!
ennek a posztnak a kommentjeiben volt, de a kommentek most nincsenek sehol!

Petrus Augustinus írta...

Én is térképrajongó vagyok, bár Mitfahrerként még nem 100%-os. :) Legtöbbször nélkülözhetetlenek!

Névtelen írta...

Mint alkalmi fuvaros és teheratósofőr csak tapsolni tudok ehhez a poszthoz. Két alkalommal mentem GPS-el címre, de ebből egyszer így is sikerült eltévedni, arról nem is beszélve, hogy sokkal bizonytalanabbul éreztem magam. Olyan mintha az állandó kommentár ('1000 méter múlva forduljon balra') tompítaná az ember tájékozódóképességét.

Ha valakinek van ideje és kedve, olvassa el a következő cikket. (A GPS technológia mellékhatásairól, amire nem is gondoltak amikor megfogalmazódott ez a jó ötlet.)

http://www.thenewatlantis.com/publications/gps-and-the-end-of-the-road

marguerite írta...

a rabbi jutott eszembe, aki elmesélte, hogy kicsi gyerekkorában elment kirándulni az apjával, és mivel előre mondták a nagyok, hogy neki kell majd tájékozódni, nehogy eltévedjenek, nagyon büszkén készült a feladatra, kisollóval titokban szépen cérnavékonyan kivágta, és magával vitte a tervezett útvonalat.

Komaváry írta...

És ezek az eltévedések még szerencsések voltak:

http://www.npr.org/2011/07/26/137646147/the-gps-a-fatally-misleading-travel-companion

(Illetve most jövök rá, hogy eddig "terepen" a google mapset is csak kinyomtatva használtam.

Studiolum írta...

Nagyon jó mindkét cikk a GPS hátrányairól. Megpróbálok rövid recenziót írni belőlük, hozzátéve a magam tapasztalatait is.