A Wang folyó útjai 2017-ben


A Wang folyó túrái olvasóink kérésére nőttek ki a blogból. Immár ötödik éve szervezünk utakat olyan vidékekre, amelyeket jól ismerünk és szeretünk, s amelyek nem szerepelnek a turistairodák reklámjaiban, vagy ha igen, akkor sem ilyen mélyen alámerülve a hely történelmében és mindennapjaiban, a kis utcák szövetében, belső udvarokban, csak helyiek által látogatott kávézókban és kocsmákban: a Mediterráneumba, Kelet-Európába, a Kaukázusba, Iránba, a Távol-Keletre.

Útjaink nem társasutazások, sokkal inkább baráti túrák. Szinte mindig van valaki, aki bevallja, hogy soha nem akart társasúton részt venni, de a blog kínálatának nem tudott ellenállni. A végén pedig megkönnyebbülten könyveli el, hogy de hisz ez nem is volt társasutazás. Amit igazán nagy elismerésnek tartunk.

Friss híreinkért iratkozzon fel levelezőlistánkra a wang@studiolum.com címen!
Ez évi túranaptárunk közzétételét hosszas levelezés előzte meg, amelyben a Wang folyó levelezőlistájára feliratkozott több száz olvasónkkal egyeztettük, ki hová szeretne leginkább jönni a szélesre nőtt kínálatból, s kinek melyik időpont volna a legmegfelelőbb. Közben néhány útra be is telt a kisbusznyi, 16 főnyi létszám. Úgyhogy aki a jövőben szeretne beleszólni a túranaptár alakulásába, és biztos akar lenni, hogy nem marad le a legnépszerűbb utakról, iratkozzon fel a listára a wang@studiolum.com címen!

A tavalyi utak nyomán folytatjuk a Kaukázus felfedezését, s eljutunk az egyik legnehezebben megközelíthető és legszebb vidékre, a grúziai Tusheti völgyeibe. Iránban is új, kevéssé ismert utat járunk be, Kurdisztán gyönyörű hegyvidékét és az iráni zsidó zarándokhelyeket. A Mediterráneumban a tavaly Umbriában megkezdett Utas és holdvilág-túrát Toszkánában folytatjuk, Szardíniára megyünk karneválra és Szicíliába húsvétra. Felmegyünk a katalán Pireneusokba, a románkor bölcsőjébe, és bejárjuk Mallorca hegyi falvait. Albániai túránkkal megkezdjük a Balkán, és ciprusi pünkösdi utazásunkkal a görög világ felfedezését. Újra megismételjük nagy sikerű odesszai túránkat, amelynek során végigjárjuk a haszidizmus ukrajnai bölcsőit is. Titkos városi túráink sorát a tavalyi Prága után Berlinnel folytatjuk. Végül az idei év nagy ugrása Kína lesz, amelynek több alkalomra tervezett felfedezését az egyik legszebb és legarchaikusabb tartomány, a tibeti hegyek alatt fekvő Yunnan, a kínai tea és a legtöbb kis kínai nemzetiség hazájának, lélegzetelállító hegyvidékek és ezeréves kisvárosok földjének bejárásával kezdjük.

Túráinkról rendszeresen tartunk előzetes ismertetőket, történeti-művészettörténeti előadásokat, útibeszámolókat is. Ezekről is a fenti hírlevélben küldünk értesítést.

Az egyes túrákra jelentkezni vagy azokról érdeklődni ugyancsak a wang@studiolum.com címen lehet. Válaszként részletes programot küldünk minden egyéb tudnivalóval együtt. Bevált szokás szerint az utakra, ha repülünk, a repülőjegyet ki-ki maga veszi meg, az összes többit én intézem. A részvételi díjak rendszerint kétágyas szoba egy ágya (reggelivel), a bérelt busz és a vezetés árát foglalják magukban; ahol ennél többet, azt külön megírom. Aki egyágyas szobát kér, írjon, hogy rákérdezzek a felárra. Ahol a részvételi díjat csak hozzávetőleg adtam meg, ott ez még függ a résztvevők számától, és az ennek megfelelő végső szállodai ajánlattól.


Január 16-23: Mallorca ünnepei. Mallorcát sokan német turistaparadicsomként ismerik, pedig ez csak a keskeny déli tengerpartra korlátozódik. A sziget valójában gyönyörű, archaikus és ismeretlen világ, ahogy azt korábbi beharangozónkban és közös posztunkban leírtuk, középkori falvakkal és apátságokkal, az arabokról maradt kertekkel és olajfa-ültetvényekkel, máig fennmaradt és eleven zsidó negyeddel, hagyományos kisvendéglőkkel, lenyűgöző hegyekkel és tengerparttal. A szigetet nemcsak azért a legjobb januárban meglátogatni, mert ekkor egyáltalán nincs turista, viszont langyos a levegő, és érik a narancs, hanem azért is, mert ekkor tartják a három legnagyobb ünnepet, Szent Antal megkísértésének malacsütéssel egybekötött éjszakáját, az állatok megáldását, és Szent Sebestyén ünnepét, amikor démonok ezrei vonulnak végig tüzes szekerekkel Palma óvárosán. • Telt ház

Február 24 – március 3: Farsang Szardínián. Szardínia hegyektől körülzárt belső része, a Barbagia a Földközi-tenger egyik legarchaikusabb vidéke, lenyűgöző hegyvidék, évezredes hagyományokat őrző falvakkal, történelem előtti kőépítményekkel. A busójárásra emlékeztető farsangi felvonulásaik szintén sok ezer éves gyökerekre mennek vissza. Ezeken veszünk részt több faluban is, miközben bejárjuk a vidék hegyeit, középkori templomait, hegyi kisvárosait. • Részvételi díj kb. 550 euro • Még két szabad hely van

Március 8-12: Az ismeretlen Velence. „Apám két épületre korlátozta velencei látogatásait: a Szent Márk bazilikára és a Harry’s Barra”, írja John Julius Norwich, Velence nagy monográfusa. A mai turisták sincsenek másként. Ezen a hétvégén azonban továbblépünk, és sikátorról sikátorra, házról házra, a Lidótól a ma is élő zsidó negyedig bejárjuk Velencét, és megismerjük mindennapjainak történelmét. Részletekért érdemes beletekinteni a tavalyi velencei túra meghirdetésébe, és átnézni Velencéről írott bejegyzéseinket. • Érkezés egyénileg, repülővel, vonattal vagy autóval, részvételi díj (szállás reggelivel, egynapos bérlet kishajókra, vezetés) 350 euro.

Március 23-26, április 6-9, július 6-9: Berlin. Hosszú hétvégék Berlin ikonikus helyszíneinek és ismeretlen részeinek, kortárs építészetének és egzotikus negyedeinek megismerésére. Bejárjuk a város történelmi magját, az újonnan épült központokat, a felkapott mulatónegyedeket és a rejtett kis világokat. Kiemelten figyelünk Berlin 20-as évekbeli kulturális virágzásának, orosz-magyar-zsidó emigrációjának, a világháború utáni megosztottságnak, és a 80-as és 90-es évek alternatív szcénájának emlékeire. • Repülő Bp-Berlin és vissza kb. 50 euro, részvételi díj kb. 300 euro.

Április 11-18: Húsvét Szicílián. Kisbusszal járjuk be a sziget tengerparti városait és kevéssé ismert hegyi kisvárosait, az épségben megmaradt zsidó negyedeket, az arab-normann építészet emlékeit és a harmonikusan a tájba illeszkedő ókori görög templomokat. Részt veszünk a hagyományos nagyheti és húsvéti felvonulásokon és szertartásokon, amelyeket különösen nagy és archaikus pompával ünnepelnek Szicílián. • Repülő Pestről Cataniába és vissza kb. 180 euro, részvételi díj 580 euro. • Húsvéti túránk betelt, de a nagy érdeklődés miatt szívesen szervezünk egy második szicíliai túrát decemberben, Santa Lucia ünnepére: jelentkezzenek rá gyorsan!

Május 23-30: Odessza és a haszidizmus podóliai bölcsője. Már sokadjára tesszük meg ezt a hosszú és nagy sikerű utat. Pestről busszal indulva Dél-Galícián, Csernovic városán, Hotin és Kamenyec-Podolszk gyönyörű középkori várain (világörökség) és a legrégebbi, néhol ma is élő haszid stétleken keresztül érkezünk az orosz és zsidó kultúra emblematikus városába, ahonnét visszafelé repülünk Prágába. Aki nem repül tovább azonnal Pestre, annak egész délelőttös prágai alternatív városnézést tartok, s kora délután együtt megyünk vonattal Budapestre. Odesszáról írott bejegyzéseinket itt foglaltuk össze, galíciai, haszid és más zsidó bejegyzéseink összefoglalója itt található. • Részvételi díj (amely az összes vacsorát, az odesszai kocsmazenés vacsorát és a busz árát is magában foglalja) 600 euro, a repülő vissza Odesszából Prágába kb. 100 euro. • Telt ház

Június 1-8: Ciprus. A szigetnek legtöbben csak a délkeleti sarkát, Larnaca és Hagia Napa strandjait ismerik. A sziget belseje, kisvárosai és hegyi kolostorai azonban sok ezer éves, kevéssé ismert történelmet őriznek. Ezt járjuk be egyhetes túránk során, az orthodox pünkösd idején. Megismerjük a kettéosztott Nicosia lenyűgözően pezsgő világát, kávézóit, rengeteg rejtett történelmi emlékét, felkeressük a Tróodos-hegység festett kolostorait (világörökség), Paphost, amely ebben az évben Európa kulturális fővárosa. Átmegyünk az északi, török oldalra, ahol végigjárjuk Ciprus legszebb és legérintetlenebb vidékeit, kis kikötővárosait, a szépen fennmaradt ókori településeket, a velencei hegyi várakat és Famagusta lenyűgöző gótikus katedrálisait. • Repülő (Wizzair) Pestről Ciprusra kb. 180 euro, részvételi díj kb. 550 euro.

Június 26 – július 4. Grúzia, Tusheti. Már harmadik éve járunk vissza Grúziába, mindig valamit változtatva útvonalunkon. Idén Tbiliszi bejárása után Mtskheta és Jvari katedrálisai után felmegyünk a grúz hadiútra, majd terepjáróval Grúzia egyik legarchaikusabb és legnehezebben megközelíthető vidékére, Tusheti völgyeibe, a Nagy-Kaukázus határhegysége alatt. Visszafelé meglátogatjuk Chiatura kötélpálya-városát és Katskhi kolostorát. Eddigi összegyűjtött grúziai és kaukázusi bejegyzéseink itt olvashatók. • Repülő (Wizzair) Pestről Kutaisziba és vissza kb. 200 euro, részvételi díj (amely a vacsorákat és a terepjárók költségét is magában foglalja) 600 euro • Első túránk betelt, de a nagy érdeklődés miatt szívesen szervezünk másodikat is júliusban vagy augusztusban: jelentkezzenek rá gyorsan!

Augusztus 25 – Szeptember 1: Barcelona és a katalán Boí-völgy. Az európai románkor bölcsőjét látogatjuk végig a Pireneusok völgyeiben, ahol minden falu és templom világörökség. Barcelonában kezdjük a város bejárásával, és a nemzeti múzeumba összegyűjtött lenyűgöző románkori freskók és faragványok megismerésével, majd busszal megyünk fel a Pireneusokba. Ez a túra egy olyan tervezett sorozat első darabja, amelynek során az európai románkor leggazdagabb vidékeit járjuk be, s amelyet jövőre folytatunk Dél-Franciaországban. • Repülő (Wizzair) Pestről Barcelonába és vissza kb. 150 euro, részvételi díj kb. 550 euro.

Szeptember 4-11: Szarajevótól Albániáig. Első balkáni körutunk, gyönyörű hegyvidékeken és történelmi városkákon át, még az utolsó pillanatban, mielőtt a tömegturizmus igazán felfedezné a vidéket. Bejárjuk Szarajevót, kirándulunk montenegrói és albániai hegyvidékekre, várakhoz, kisvárosokba és kolostorokba. • Repülő (Wizzair) Pestről Szarajevóba és vissza kb. 100 euro, részvételi díj kb. 500 euro. • Az útra már csak néhány szabad hely maradt

Szeptember 19-26: A zsidó és kurd Irán. Hamadan, Eszter királynő és Habakuk próféta hagyomány szerinti sírja, a legfontosabb iráni zsidó zarándokhelyek meglátogatása után kanyarodunk fel Kurdisztán hegyeibe, ahol ezeréves hagyományos falvakat, világörökségi emlékhelyeket látogatunk végig. A hegyvidékről a bakthiari hegyeken át ereszkedünk le Iszfahánba, ahol meglátogatjuk az élő – bár egyetlen útikönyv által sem említett – zsidó negyedet, tizenhét működő ezer éves zsinagógájával, és találkozunk a helyi zsidó közösséggel. • Repülő Pestről Isztambulon át Teheránba és vissza kb. 250 euro, részvételi díj kb. 700 euro • Ez a túra összekapcsolható a következővel is:

Szeptember 27 – október 6: Ashura ünnepe és Irán történelmi városai. Egy év múltán ismét Ashura ünnepére, a legfontosabb síita vallási ünnepre érkezünk Iránba. Az ünnepen, mint tavaly is, Kashanban és Nushabadban veszünk részt ottani barátainkkal. Meglátogatjuk Abyaneh egykori zoroasztriánus városát, majd végigjárjuk a legfontosabb történelmi városok tengelyét Yazd, Iszfahán, Pasargade, Perszepolisz és Shiraz útvonalán. Innen belföldi repülővel megyünk vissza Teheránba. • Repülő Pestről Isztambulon át Teheránba és vissza kb. 250 euro, részvételi díj kb. 900 euro.

Október 10-17: Toscana. Tavaly kétszer is nagy sikerrel jártuk végig Szerb Antal regénye, az Utas és holdvilág útvonalát Velencétől Urbinón és Umbrián, Gubbión, Assisin és Arezzón keresztül Sienáig, egyenként azonosítva a könyv helyszíneit. Idén innen folytatjuk utunkat nyugat felé, megismerve, mi mindent látott volna Mihály, ha a regény végén nem adja fel a vándorlást. Találkozunk etruszk és római emlékekkel, hegyi kisvárosokkal, a kora reneszánsz festészet lenyűgöző emlékeivel, a toszkán dombvidék csodálatos látványával. • Busszal megyünk oda-vissza, a teljes részvételi díj (amely a vacsorákat is magában foglalja) kb. 700 euro • Az útra már csak néhány szabad hely maradt

November 5-18: Kína, Yünnan tartomány. Idén kezdünk hozzá Kína megismeréséhez, amelynek nyelvével és kultúrájával jó huszonöt éve foglalkozom. Első utunk Kína egyik legszebb és legarchaikusabb, történelmi emlékekben és természeti szépségekben leggazdagabb vidékére vezet, a tibeti hegyek alatt fekvő Yünnan tartományba, a kínai tea hazájába és a legtöbb kis kínai nemzetiség falvaiba. Festői teaföldek és rizsteraszok, hegyi kanyonok, még érintetlen történelmi városkák (érdemes megtekinteni tíz éve kint vásárolt, kínai nyelvű Yunnan-útikönyvem fotóit). • Repülőjegy kb. 600 euro oda-vissza, részvételi díj kb. 1000 euro.

December 6-10: Róma titkai. Az előző évek nagy sikerű Róma-túráinak megismétlése során bejárjuk a reneszánsz és barokk óvárost a Tiberis kanyarulatában, felkeressük a legfontosabb templomokat, palotákat és tereket, a kétezer éves gettót, a századfordulós városrendezés által meghagyott zugokat, végigjárjuk a középkori zarándokútvonalakat, kirándulunk a campagnára. Az öt nap alatt igyekszem sűrítve átadni mindazt, amit egy évet Rómában élve és azóta is gyakran visszajárva megismertem, s emellett megadni a magáét a kávézóknak, trattoriáknak és sziesztaidőben templomlépcsőn üldögélésnek is, amelyek nélkül nem lehet megismerni Rómát.


Az ablak


A ciprusi Chrysorogiatissa kolostor őrzi a kereszténység egyik legszentebb ikonját, azt, amelyet maga Szent Lukács evangélista festett Szűz Máriáról. Más kolostorok is büszkélkednek azzal, hogy ők őrzik ezt az ikont, csak Cipruson három másik, hét Etiópiában, és számos további Oroszországban, Rómában, az Athosz-hegyen, Indiában, és szerte a világon. De nem kell kiválasztani egyet és elutasítani a többi hitelességét, és nem szükséges racionalizálni sem, ahogy a kykkosi kolostor próbálja magyarázni a békesség kedvéért, hogy Szent Lukács valójában három ikont festett, s mind a hármat egy-egy ciprusi kolostorban őrzik. Nem. Szent Lukács egyetlen, igen szent ikont festett, minden későbbi Mária-ábrázolás előképét, s minden kolostorban azt az egyet őrzik, mindig éppen ott, ahová elzarándokol hozzá az ember.


A Chrysorogiatissa kolostor Szent Lukács által festett Mária-ikonja stílusjegyei alapján a 12. században keletkezett, de ebből semmit nem látni a kolostor ikonosztázán, amelybe belefoglalták, körötte a gyógyulást kérő vagy azért köszönetet mondó ezüst fogadalmi domborművekkel és viaszbabákkal. A festett ikont ugyanis ezüst klejmo vagy görögül skafto, ikonborító fedi, amelyen domborművű formában látjuk az eredeti ikon figuráját, Máriát a gyermekkel. De még az ezüst ikonborítót is jórészt fekete textil takarja, rajta az eredeti figura színes hímzett változatával. Nagyon is illik ez, hogy a világba lépő szentség ne legyen kitéve az avatatlan, szkeptikus, sőt közönyös tekintetek sokaságának, hanem mintegy többszörös tükör által, lényegi valójában csak a hívő számára legyen látható.


De hogy az egyszerű zarándok is részesedhessék az ikon által közvetített szentségből, a tükrökön apró repedés támad. A hímzett kép alól kilátszik az ezüst ikonborító legalsó sávja. Ezen a sávon pedig kicsi ezüst ajtó nyílik, amelyen keresztül feltárul az eredeti ikon egy darabkája. Erről a kis négyszögről már régen lekopott minden festék, s az ikon fája is bemélyült a zarándokok ezreinek ujja nyomán. De az ajtócska akkor is az ikonra nyílik, ahogy szilveszter éjszakája a beköszöntő ismeretlen új évre, reményt adva annak, aki betekint rajta.


János-pohár

Hans Memling: Evangélista Szt. János a Jelenések könyvét írja Patmosz szigetén, 1479 k. A bruges-i Szent János oltárkép részlete

Június 24-én, Szent Iván, azaz Keresztelő Szent János napján láttuk már a szent néhány kevéssé ismert ábrázolását: a kétfejű Jánost és az angyalszárnyú Jánost, utóbbit olykor kehellyel, amelyben a gyermek Jézus lebeg. Ma, Evangélista Szent János ünnepén e másik János egy hasonló ábrázolását szeretnénk bemutatni, amelyen megáldja a kezében tartott kelyhet, s abból kígyó vagy sárkány formájában távozik a neki szánt méreg.

El Greco: Evangélista Szt. János, 1595-1604

Evangélista Szent Jánost inkább néhány másik ábrázolási típusáról ismerjük, amelyek jóval elterjedtebbek, mert mind az újszövetségi könyveken alapulnak: amikor az utolsó vacsorán Krisztus keblére hajtja fejét, amikor a kereszt alatt állnak kétfelől Szűz Máriával, és Krisztus rábízza anyját, vagy amikor Patmosz szigetén a Jelenések könyvét, illetve evangéliumát írja. A „kelyhes Jánosnak” azonban nincs bibliai forrása. Ez az ikonográfiai típus egy 2. századi apokrif műből, a János cselekedeteiből ered, amelyben az efezusi Artemisz-templom főpapja, Arisztodemosz kényszeríti az apostolt, hogy mérget igyon. A történetet a szentek legendáinak legelterjedtebb középkori gyűjteményéből, a 13. századi Legenda Aureából idézzük, az 1524-27 közötti Érdy-kódex magyarításában, Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumának Szent János-napjáról. (Az eredeti apokrifot, ahol részletesebben is szó esik a kígyókról és más hüllőkről, az angol változatban idézzük.)

„Annak utána, mikoron meg es Ázsiában prédikállana, az bálványisten papi fejedelmi azt megbosszúlván, megfogák Szent Jánost, és kezdék vinni Diana istenasszonynak templomához, hogy áldoznék az bálványnak. Kiknek mondá Szent János: ha az ti istenteknek nevével Krisztusnak egyházát eltörhetitek, hát kész vagyok áldozni. Avagy ha Krisztusnak nevében az templomot eltörhetem, hát higyjetek az Krisztusban. Mikoron az köznép neki engedett vóna, Szent János imádságot tévén ottan az egész templom fondamentomából elesék. Azt látván Aristodemos nevű papi fejedelem, nagy háborúságot indojta az nép között. És látván azt Szent János, mondá: óh Aristodemos, mit akarsz, hogy tegyek. Ottan felele: ha azt akarod, hogy higyjek az Jézusban, ime mérget adok innod… Ha semmi veszedelmet nem szenvedendesz, ottan tudom, hogy bizony Isten az te istened. Mondá Szent János: tedd meg. Mondá őneki: egyebeknek adom először, kik mikoron el nem szenvedhetendik, te es inkább megrettenj tőle. Kére azért két halálra való embereket az bírótul, és mikoron nekik megadta vóna inniok, ottan meg ketten meghalának. Szent János es kezében véve az pohárt és szent keresztnek jegyét vetvén őreá, ottan megivá, és semmi sérelmet nem szenvede. Ottan azért mindnyájan Úristent kezdék dicsérni. Monda esmég Aristodemus papi fejedelem: méges egy kétség vagyon énbennem. Ha ezeket feltámasztandod, kik az méreg miatt meghalának, hát bizonnyal hiszem. Ottan Szent János adá neki az ő kentesét, mondván: menj el, vesd a megholtakra, mondván: Krisztusnak apostola bocsátott engemet tihozzátok, hogy Úrjézusnak nevében támadjatok fel. És mind azt tette volna, ottan feltámadának…”

Sarumi Mester: Evangélista Szt. János kiissza a mérgezett kelyhet. Salisbury, 1250 k. Lent: Bernardo Martorell ugyanerről, 1430 k.


Ebből a történetből ered Evangélista Szent János magányos ábrázolásainak jellemző típusa, amelyen az álló szent éppen megáldja a kelyhet, s ha olykor nem bújik is elő belőle a kígyó, akkor is tudni lehet, hogy most tűnik el belőle a méreg.

Jan van Eyck: Evangélista Szt. János a genti oltárról, 1430-32 (teljes képhez kattints)

A kehely ugyanakkor János életének egy jóval kínosabb eseményére is utal, amelyre talán még százéves korában, Patmosz szigetén is szégyenkezve gondolt vissza. Arra ugyanis, amikor anyjával és bátyjával, Jakabbal Krisztus elé járultak, és arra kérték, hogy majd jobb- és balfelől ülhessenek trónusa mellett. „Nem tudjátok, mit kértek”, válaszolta Jézus. „Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk”, felelték. „Igen, kelyhemet kiisszátok”, jövendöli meg Jézus. (Mt 20,20-23). Ez a kehely a szenvedések kelyhe, amelyről Jézus az Olajfák hegyén imádkozva kéri, hogy „ha lehet, távozzék el tőle” (Mt 26,39-42), s a János-pohár története arra is utal, hogy valóban, János is kiitta ezt a kelyhet.

Piero di Cosimo: Evangélista Szt. János, 1500-1505 k.

Ez az utalás a vértanúságra és Krisztus kínszenvedésére még inkább megnövelte a kehely jelentőségét. Ezért ábrázolhatták embléma-szerűen, önmagában is, mint Hans Memling híres Szent Veronika-táblaképén (1470-75 k.). A mindössze 30 cm magas táblácska valószínűleg személyes házioltár volt. Előoldalán a nem kézzel készült Krisztus-képet tartó Veronikát, hátoldalán pedig a János-poharat látjuk. Mindkettő elterjedt gonoszűző, bajelhárító ábrázolás volt a középkorban, ezért is kerülhettek két oldalára egy házioltárnak, de azért is, mert a szenvedés kelyhére való utalás révén mindkettő közvetlen kapcsolatban állt Krisztus kínszenvedésével. A táblácska az elmúlt évszázadok során kanyargós utat járt be, egy ideig a magyarországi Rohoncon is őrizték. De éppen az 1500-as évek elején a velencei Bernardo Bembo – a nagy humanista bíboros Pietro Bembo apja – birtokában volt, s talán ekkor és erről másolta Piero di Cosimo a fenti képen a maga kelyhét.


A kehelyre mondott áldás történetéből ered a Szent János áldásának középkori szokása, amikor búcsúzásnál, messzi útra vagy csatába indulás előtt, sőt halálraítéltek kivégzés előtt Szent János nevében megáldott bort ittak. A szokásból liturgikus esemény, templomi borszentelés lett, amelyre a katolikus templomokban mindmáig sor kerül Szent János napján, december 27-én, s ha a borban manapság lévő sokféle méreg ilyenkor is kígyók formájában távozna, az jelentősen gazdagítaná az ország hüllőfaunáját. A szertartást már az 1485/95-ös első nyomtatott esztergomi szertartáskönyv így nevezi: Benedictio vini seu amoris Sancti Ioanni tertio die post Domini nativitatem, „a bor, avagy Szent János szeretetének áldása az Úr születése utáni harmadik napon”. A szertartáskönyv képe ügyesen kombinálja a mérgezett borból kibúvó sárkányokat az Apokalipszis hétfejű sárkányával, amelyet éppen Szent János írt le a Jelenések könyvében, Patmosz szigetén.


Apocalypsis Sancti Iohannis, Németország, 1470 k.

Francia mester: Szent János Patmosz szigetén. A János-evangélium kezdete, 1490-1500. Koninklijke Bibliothek, The Hague

És mindmáig fennmaradt a történetből a Szent János pohara avagy a jánosáldás szokása is, amely a társaság oszlásakor az utolsó közösen kiivott pohár neve: Igyuk meg a János-poharat! Azaz távozzék ebből a pohárból és miközülünk mindenféle méreg. Amelyet különösen kívánunk mindenkinek a most következő néhány poharazós estére és az egész új évre.

Hans Memling: Evangélista Szt. János, 1479 k. A bruges-i Szent János oltárkép részlete

A nagy utazás



Kelt 1945 Agusztus 8kán

Kedves anyukám élek
Eszt a levelet Buda Pesten
Irom Hogy hova
Megyunk nem tudjuk
hogy hova visznek
Aszt csak ök tudjak

Csokolak
Szászor
Apud
Karasz Pálné
Részére
Békés Megye
Orosháza
Köségi posta 133/31




Kelt 1945 Agusztus 9kén

Kedves anyukán hálistenek életben vagyok
Semi bajom nem történt csak az fáj
Nagyon hogy Magyar országon keresztül
Visznek benünket Romániába valami munkára
De majdcsak megsegit a Jó Isten hogy egyszer
Viszont látjuk egymást, hogyha megérjük
Üdvözlöm nénémet Böncikét Mamájékat
És az Öszes rokonokat és barátokat
Akik élnek, Csokolak Milioszor ate Apukád

Sógoromrol semitsem tudok 1 holnapja

Karasz Pálné Részére, Békés Megye
Orosháza köségi posta 133/31
Karasz Pálné
Részére
Békés Megye
Orosháza
Köségi posta 133/31

Aki megtalálja
Sziveskedjék
A cimzetnek
Elküldemi



Kedves férje aug. 10én Szolnokon utazott keresztül a fogoly vonattal Románia felé, de reméljük rövidesen visszasegíti őket a jó Isten és újra viszontláthatják egymást! Szeretettel köszönti Csikos ImrénéHadifogolylevél

T. Karasz Pálné
Orosháza
Községi posta 133/31
Békés megye

[Feladó:] Csikos Imréné, Karczag, Petőfi u. 14.




Kelt 1945 Agusztus 10kén

Kedves anyukám ezt a levelet
Mezőturol irom a lezárt vagonbol
Sajnos hogy nemtudok haza
Jöni Semi bajom nincsen
Csak nagyon fáj hogy még csak
Nemis láthatlak újra
hoszu távollét után de hogy
Mikor látjuk viszont egymást
Az utunk Romániába vezet munkára
Édes anyukám Csokolak Milioszor
Apukad

Csokolom Mamájékat
Csokolom Nénémet
Kis Böncikét
Pali,

Ha a Jo Isten hazasegit életben
Akorboldogokleszunk
Karasz Pálné
Reszére
Békés Megye
Orosháza
Köségi posta 133/31




Kedves ismeretlen magyar testvér
A mezőturi állomáson pénteken este 7 orakor be érkezett egy magyar fogoj vonat, én is kint voltam és fel vettem ezt az üzenetet, és sietek minél hamarab eljutatni önek, hogy meg tudja hogy férje él, románia felé vitték öket. Beszélni nem lehetet velök, sem nem lehet látni honan dobták ki a levelet. Mikor el megy a vonat akor lehet oda menni a céduláér. Maradok tisztelettel Erzsike

Kérem legyen szives értesíteni megkapták e üzenetemet
cimem. Mezőtúr. Székeskert 19.a Rima Erzsike
Nagyságos
Kárász Pálné
részére
Békés megye
Orosháza
Köségi posta 133/131

Fel. Rima Erzsébet. Mezőtúr. Székeskert 19

fogojlevél




Kelt 1945 Agusztus 11kén

Kedves anyukám ez a levél
Márt vagy a hatodik amit
Irok eszt márt a határtól
Irom Édes anyukám nagyon
Vigyáz magadra Mert csak
Te érted érdemes enyit szenved
Ni Elképzelheted hogy menyit
Szenved az Ember Eben a nagy
Hőségben mikor rázárják az
Ajtot és alig kapunk vizet
A Vörös keresztes növérek
Hoztak egykis csomagokat
De az Oroszok nemengeték
Be adni igy hát az idén
Semi féle gyümölcsöt nemetünk
Edés anyukám hálistenek énekem
Semi bajom nincsen egésegesvagyok
Ha a Jo Isten haza segit majd
Majd mindent elmesélek
Csak megtudod várni aszt az idöt
Csokolak Milioszor Apud
Csokolom Növéremet Böncikétis
Legközelebi Viszont látásig Pali
Karasz Pálné
Részére
Békés Megye
Orosháza
Köségi posta 133/31




Kedves ismeretlen Karaszné, ha a levelet megkapja legyen szives válaszolni.
Maradok tisztelettel
Simonka

Tudom hogy meg örül a levélnek
Fogolylevél

Cim.
Karasz Pálné
részére
Békés megye
Orosháza
Községi posta 133/31

[Feladó:] ifj. Simonka Péter
Kétegyháza
N[agy]váradi ú. 98.
Békés megye


A német hadvezetés által Magyarországtól nyugatra vezényelt, és ott szovjet fogságba esett magyar katonákat 1945 nyarán két fő útvonalon szállították a szovjet Gulagra. Az egyik Debrecenen át vitt a máramarosszigeti gyűjtőtáborba, s onnan vasúttal Kijevbe. A másik Aradon át a foksányi gyűjtőtáborba, majd onnan Konstancán át hajóval Odesszába. Az utóbbi úton vitték a fenti levelek „feladóját”, az orosházai Karasz Pált is.

A vagonból kidobott és a honfitársak szolidaritására bízott levelek közül fennmaradt négy darab 1945. augusztus 8. és 11. között keletkezett Budapesten, Szolnokon, Mezőtúron és Kétegyházán (az alábbi korabeli vasúti térképen pirossal jelölve). Ez az út ma vasúton két óra. Akkor közel négy nap volt. Még négyszer ennyi volt hátra Foksányig, ahol a foglyok először szállhattak ki a zsúfolt vagonból, már aki túlélte az utat.

A szolidaritás-posta meglepően jól működött a megszállt és romba dőlt országban. A Kétegyházáig írt hat levélből négy eljutott a címzetthez. A budapestiről nem tudjuk, hogyan, a szolnokit egy karcagi lakos (kékkel jelölve), a másik kettőt egy-egy helybéli postázta együttérző levél kíséretében Karasz Pálnénak Orosházára (zölddel jelölve). A fogolynak, mint írja is, különösen fájt, hogy a vonat ott ment el otthona közelében, s még csak ki sem tekinthetett a vagonból.


A szerelvény ugyanazt az utat követte, mint Závada Pál regényének, a Jadviga párnájának hőse, a Brünnben fogságba esett Osztatní Márton. Ő is „írogatta a levélkéket”, ő is békési volt, őt is otthona mellett vitték Foksányba Budapesten, Szolnokon, Mezőtúron át. Ő is éppen augusztus 10-én ért el oda. De ő már nem jutott el Kétegyházáig.

„[1945] VII. 17. Az éjszakát gugolva alusszuk át. A WC egy kúpos kályhacső az átvágott padlóban. Sötét van és fülledt meleg. Oroszul tanulok, van orosz szótár, nyelvtan. Nem írom tovább a napokat. Meg már nem is tudom, öt vagy hat napja utazunk. Ajtóhasadékra tapasztom a számat, úgy szívom a levegőt. Koszt: állandóan kukorica, néha darálva, árpadara, korpa, buris, sózott hal, szuchár, vagyis kőkeményre szárított kenyér. Elterjed a vérhas. Először én majd Sárközi fhdgy lettünk a WC parancsnokok. Naponta háromszor engedtük oda a tagokat, de nem vált be. Éjszakai látogatók is tették tiszteletüket. Végül nem volt félóra, hogy valaki ne szenvedett volna. A vagon négy ablakából kettő be van szegelve. Görény tanyát megszégyenítő bűz. Utolsó noteszlapomat kezdem, de csak ha állunk. Legtöbbet szegény kisfiamra, Jancsikára gondolok. Odakint a legforróbb kánikula. Egypáran ájuldoznak. Többhetes mosdatlanság, szakáll, révedező, tébolyult tekintetek, sovány, félmeztelen testek – Istenem, csak egymást ne néznénk! Bandi barátom azt hiszem, megbolondult. Sírás, hangos imádkozás. Némelyik álmában beszél, és otthon jár. Határ! Az ezeréves magyar határ. Írogatjuk a levélkéket, kidobáljuk, ha látunk civil embert. Rémületes hír: Hogy mégse haza megyünk! Hanem hogy Foksániba, Romániába. Hát akkor civil élet, Isten veled! Ha először Románia, utána Oroszország – lassú halál. Nem fogadnak a határnál. Hát annyira alávaló gazemberek vagyunk? Hát nem azért mentem-e ki, mert parancsolták? Vagonunkban már 30-35-en szenvednek vérhasban, köztük én is. Egy már szinte haldoklik. Vagy 20 nap utazhatunk. Szolnok, Szajol, Mezőtúr. Ó, ismerős vidék! Érzem, hogy egy csepp erőm sincs már. Állandóan fekszünk. Nincs már több hely.

És végül ez lett Anyusom Osztatní Andrásné Palkovits Mária Jadviga utolsó bejegyzése: Tegnap, 1945. Augusztus 10-edikén kaptam a hírt, aminél rettenetesebbet anya nem kaphat. Szerelmes fiam, Marcikám meghalt. És úgy, hogy vonatúton, amikor már a legközelebb volt hozzám! Istenem, hogyan engedhetted? És én miért engedtem háborúba? Meg kellett volna tiltanom, el kellett volna rejtenem, vagy két karomban hoznom ki a pokolból. Nem voltam ott, ahol lennem kellett volna, nem azt tettem, amit tennem kellett volna! Misuval szaladtunk rögtön megnézni őt. És láttam. De azt nem írhatom le. Bár pusztultam volna el helyette én!”


Karasz Pálné haláláig megőrizte férjének a vagonból kidobott leveleit, a jóakaratú feladók kísérőleveleivel együtt. Hagyatékából kerültek Fellner János gyűjtőhöz, aki a napokban tette közzé őket a Tábori postai lapokat gyűjtők Facebook-csoportjában. Az ő engedélyével közöljük most őket.